A fehér ember története Ausztráliában mindössze kétszáz éves. Az ausztrál bennszülöttek (aborogin) kultúrája több mint 40 ezer éves, de más források szerint a sziklarajzaik már közel 175 ezer évesek. Az első emberek a kutatások szerint Délkelet-Ázsiából, Indonéziából érkeztek a földrészre. Vadászó-halászó és gyűjtögető életmódot folytattak. Az őslakosságot kezdetben több mint 70 különálló népcsoport tette ki, akik több mint 600 különböző nyelvjárást beszéltek. Ma ezek közül körülbelül 200-at beszélnek. Az ausztrál őslakosok sorsa az angolok partraszállásával pecsételődött meg: az angolok elüldözték a bennszülötteket ősi földjeikről, Ausztrália mezőgazdasága és ásványkincsei az angliai ipari forradalmat szolgálták. 1901. január 1-jén a brit fennhatóság alá tartozó ausztrál kolóniák egyesülésével létrejött az ausztrál nemzet, habár az erős kulturális és törvényi kapcsolat megmaradt Angliával. Az őslakosok és a betelepülők között azonban semmiféle olyan szerződés megkötésére nem került sor, amely a bennszülöttek ősi területeire vonatkozó jogokat elismerte volna. A telepesek által behurcolt európai betegségek és a kegyetlen népirtás következtében az őslakosság 1 millióra becsült lélekszáma közel 30 év alatt 30 ezerre csökkent. A bennszülöttek szegénysége fokozódott, és sem jogilag, sem politikailag nem voltak egyenjogúak a fehérekkel. A kormányzat az 1950-es években nyíltan a bennszülött identitás csökkentésére törekedett, s csak az 1967-ben született nemzeti referendum óta részesül a bennszülött lakosság a fehérekkel egyenlő elbírálásban a népszámlálásokon. Számos olyan törvényt is hatályon kívül helyeztek, amelyek hátrányos megkülönböztetést jelentettek számukra, állami juttatásokban részesülhettek és a szavazati jogot is megkapták. Ennek ellenére életkörülményeik mit sem javultak, várható élettartamuk húsz évvel rövidebb, mint a fehéreké, tanulási és munkavállalási lehetőségeik korlátozottak. Jelentős előrelépést jelentett az őslakosság számára az 1976. évi földtörvény, amelynek köszönhetően bizonyos területek az őslakosok kezére kerültek. A bennszülöttek által lakott területeken elhelyezkedő nemzeti parkokat az ausztrál állam az őslakosokkal közösen vezeti. Az Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Parkot, illetve a Kakadu Nemzeti Park egy részét az ausztrál kormány az őslakos földtulajdonosoknak adományozta, s a nemzeti parkokat a felügyeleti szervekkel együttműködve az őslakos többségű vezetőség irányítja. A nyolcvanas években felerősödtek hagyományőrzési törekvések, a bennszülöttek egyre határozottabban követelték, hogy ápolhassák kultúrájukat, s használhassák nyelvüket. Ma már van aborigin újság, tévé, rádió, táncszínház, múzeum, jogsegélyszolgálat és honlap is. Ugye, mennyi-mennyi-mennyi érdekességel találkozhatunk ausztráliában, és most utazzunk tovább.